Nehéz, hosszú az út a kenyérig. Ezt jól tudták nagyapáink, dédapáink is.

Az oldal arról szól, hogy hogyan éltek, és hogyan jutottak kenyérhez a XIX. Század végén és a XX. Század eljén az emberek.

Szorgalmas parasztjaink azonban nem csak a kenyeret, a búzát is- melyből legértékesebb élelmiszerünk készül- nagyon megbecsülik. Elődeink híres búzatermesztők voltak, árujukat már a XIX. század második felében távoli piacokra vitték- Bajára, Szegedre, és más városokba.

A termékeny bácskai síkságot régóta megművelik-kezdetben igen egyszerű eszközökkel.

A földet mindenk előtt elegyengették, megtrágyázták, majd felszántották. Így készítették elő a vetéshez.

A mezőgazdasági munkák végzése közben vidékünk parasztságának szellemi élete is gazdagodott. Megszentelte, megáldotta a mezőt, és kérte Istent, hogy adjon szép időt. Rettegett a viharoktól és a jégveréstől-a fenyegető, jeget hozó felhőket imádsággal és harangszóval igyekezett elkergetni.

Közben a búza lassan beért. A paraszt sarlóval, kaszával várt. Amivel igencsak ügyesen tudott bánni. De a sikeres aratáshoz komoly előklszületeket kellett tenni, a kaszáz szakszerűen előkellett készíteni ehhez a legnagyobb, legnehezebb munkához.

A kézi aratásnak a XIX. Század derekától a XX. Századig több fontos szakasza volt, kezdve az aratók fogadásától, elhelyezésükig, etetésükig, ruházásukig.

A technológia fejlődés tükröződött az aratás módján is. A kaszát felváltották a gépek, majd a traktorok.

 

Az aratás befejezését nagy, családi ebéddel ünnepelték meg, melyet dužijancanak, vagyis hálaadásnak neveztek. A XX. Század elején a családi hálaadásból templomi ünnepség lett.

A bunyevácok mindig szorosan kötődtek Istenhez, akárcsak a magyarok. Ezzel az ünnepséggel adtak hálát neki a mindennapi kenyérért.

A másik nehéz, embert próbáló munka, melyet általában a legnagyobb hőségben végeztek, a cséplés volt.

A legegyszerűbb csépléstől a legmodernebb cséplőgépekig sok idő telt el. A technika fejlődésével fejlődött a munkát végző ember is. Megtanulta kezelni, vigyázni és becsülni a gépet, meg a kicsépelt búzát.

És a KENYÉR? A kenyér volt  a jutalom minden elvégzett munkáért: a föld előkészítésétől kezdve  avetésen át, az aratásig, a cséplésig és őrlésig.

A lisztből az ügyes kezű háziasszony finom kenyeret sütött, és csodálatos fonatos kalácsokat készített a katolikus karácsony szent ünnepére.

A kenyérért köszönetet mondtak Úrnapján is, amikor a parasztok kifejezték imádatukat és hálájukat Isten előtt, aki a fiát megváltásunkra a földre küldte.

Forrás: Alojzie Stantić: Kruv naš svagdanji

Oldal: A hagyományos aratás
Hagyományos aratás - © 2008 - 2024 - hagyomanyos-aratas.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat